megmutatomblog

Aki megmondja, mi ez?

Mondjuk kap egy kockacurot! Vagy öööö.....................................egy sört, amit kötelezően be kell rajtam hajtania és:

annak a párját pedig én fogom,

leönteni a torkomon.

:P

a lábam, fürdés közben. lássa meg az egész világ.

itene.

Először valami vicceset akartam, de rájöttem, nem lenne szép Noel-lel szemben, aki lgalábbis félig-meddig komolyan gondlja a dolgot. Hüpp.

Szóval íme, tinédzserkoromban írott mesém:

 

Mese a kegyetlen hegyekről

 

Amikor a vándor útra kelt,

hogy kedveséhez átjussson

a hegyeken, még nem

tudta, mire vállalkozott.

Az emberek azt mondták:

ott van ő a hegyeken túl.

Erőt és kedvet érzett, hogy

hozzá elérjen.

Először sietett, de csak

keveset haladt, s már

épp látni vélte a vágyott

helyet, kiderült, hogy

délibáb csupán.

Egy kissé lassabb tempóban

indult tovább.

Kiáltozott, gondolta az ő

mindene meghallja majd

szívében és a segítségére

siet. De csak a visszhang

válaszolt. A vándor félni

kezdett. Talán nincs is

sehol, vagy másé lett,

esetleg csupán nem

akarja hallani a

kétségbeesett hívó szót?

Azért persze tovább ballagott.

Legalább hadd lássa őt!

Sok-sok helyen járt

a hegyek között.

Mindenhol azt hitte,

ez már csak az lehet.

Már érezni kezdte, hogy

fel kéne adni, amíg

jártányi ereje van,

de ment tovább,

rendületlenül.

Az emberek útja során

megsajnálták.

Marasztalni kezdték itt is, ott is.

Kapott ételt, italt meg

máshol új cipőket.

Jobb kedvvel folytatta

útját. jó volt az étel,

meg az új cipők.

Ő azonban szerelme

tűzhelyénél akart melegedni,

az ő ételét enni, az ő borát

inni, s a kezét fogni a

tűz mellett.

Egyszer egy furcsa helyre ért,

úgy tűnt, ott marad.

Mindenki azt mondta:

itt lakik, akit keres.

Ám, mire a háza kapujához

ért, már nem volt ott,

hiába kopogott.

Tovább vánszorgott hát.

Úgy érezte, ezek a

kegyetlen hegyek végtelenek,

nem jut át rajtuk.

Vagy ott őt nem is várja

senki.

Végül, egy napon,

amikor már minden ereje

elhagyta, belenyugodott

a sorsába. Ő mindent

megtett, nem bírja tovább.

Fáradtan roskadt össze,

egy csörgedező patak partján.

A forrás csobogását

hallgatva végre álomba

merült. Álmokat látott:

színeset, szépet, értelmetlent.

Ajkán mosoly

játszadozott, ahogy aludt.

Reggelre meghalt szívében

a szerelem.

Most is ott pihen,

a forrás mellett.

Nem tudják,

vágyik-e még

a hegyeken túlra.

Azóta sem próbált

senki eljutni oda,

Őhozzá, akit a

vándor szeretett.

Túl a kegyetlen hegyeken.

 

***

 

Én vagyok az egyetlen, aki

tudja, a vándor még

vágyik arra, hogy szeressék.

Minden éjszaka arról

álmodik, hogy a kedves

reggel eljön hozzá.

Csak már nem hisz benne,

hogy Ő tud róla egyáltalán,

hogy túl lehet

jutni a kegyetlen hegyeken.

Ha kedvese legalább a

zsebkendőjét elküldené,

újra nekivágna.

 

Ja és nesztek egy kép is, nem tinédzserkoromból, de én csináltam.

A címe: Székek

 

 

 

Most aztán én is jól előjövök szunnyadó tehetségemmel.

Mivel a festményeim vagy otthon csüngenek vagy elajándékoztam őket, ezé azt most nem. És egyet sem adtam el, igy még Van Gogh-nál is jobban csinálom.

Szóval legyen inkább fotó.

Egyik kedvencem. A cime Sirató. (bocs a negativ hangulatért)

...a lábam, fürdés közben. lássa meg az egész világ.

Na jó, komolyodjuk, megmutatom Noelnak, hogyan kell énekelni. :P

 

hát akkor én most ünnepélyesen átvágom a szalagot egy olyan darabbal, amit nagyonszerelmesen dolgoztam fel valakinek, még mielőtt tudatosan készültem volna a zeneipar posványába (értsd: szar ének, szar hangszerelés), de nekem azóta is jelent valamit. tudod, mint a lisztsüni anyunak oviban. ha te is megmutatnád zsengéidet (szobor, festmény, zene, akármi), ne habozz meghívót kérni.